Ha egy atlétát doppingvétség miatt kizárással büntetnek, az adott eseményen elért eredményeit semmisnek tekintik és köteles visszaszolgáltatni a versenyen megszerzett érmeit – amelyet később egy jogos(abb) tulajdonosnak ítélnek.
A 2008-as pekingi Olimpia után Maria Abakumova gerelyhajítónő doppingtesztje pozitív lett, így az Ötkarikás Játékokon szerzett ezüstérmét vissza kellett volna juttatnia a CIO-nak (Nemzetközi Olimpiai Bizottság), de a orosz atléta nem hajlandó megválni a díjtól.
Az olimpiai érmeken egyébként szerepel tulajdonosuk neve, tehát nem adhatók át másik atlétának; az „új” érembirtokos egy teljesen új, saját nevével ellátottat kap. Pontosan ezen okból kérte Abakumova a CAS-t (Nemzetközi Sportdöntőbíróság), hogy engedélyezzék számára az Olimpiai medál megtartását.
Tatyana Lysenko hasonlóan döntött 2012-es londoni Olimpiai aranyérméről. Férje és egyben edzője Nikolai Beloborodov jelentette be, hogy a medál náluk marad, mivel az atléta nem tervezi, hogy visszatér a pályára és az emberek mindig is Olimpiai bajnokként emlékeznek majd rá.
A CIO azonban pontosan ezért szeretné visszakapni az érmeket, hiszen ez egy jelképes visszavétele lenne a címnek. Jelentésétől, értékétől megfosztva a medál már csupán egy fémdarab.
Nem a két hölgyé volt az első és egyetlen eset, amikor egy atléta nem hajlandó visszaadni az érmét. Irina Korzhanenko súlylökőnő a 2004-es athéni érmét tartotta meg a felszólítások ellenére; Jerome Young, amerikai sprinter a 2000-ben, Sydney-ben 4×400 méteres váltóban szerzett aranyérmétől nem akart megválni.
A képen Tatyana Lyseno az aranyérmével (Reuters)